Egy csendes pszichopata naplója

Nagyon régen írtam bejegyzést. Az ok igen egyszerű. Nem volt rá időm. Svájcban nagy meló volt, azonban mostanra az is abbamaradt. Úgy határoztam, hogy hazatérek. Bizony. Véget vetek az utazgatásnak, és megállapodok egy helyen. Örökre. Ez a választás így Debrecenre esett. Kedves kis hely. Mike és Bob nem tartott velem. Az igazság az, hogy otthagytam őket. Elköszöntem, és eljöttem. Nem mondtam,hogy jöjjenek. Nem is fognak. Jól érzik ők ott magukat. Most ugyan nem tudom mit csinálnak, de nem is érdekel többé. Ez a város sokkal csendesebb, és nyugodtabb, mint az előzőek. Nincs az a nagy hajtás. Mindenki – úgymond – ráér. Szeretek itt lenni. Ki tudom pihenni magam legalább. Elegem lett a régi életemből. Jelenleg munkanélküliként tengetem napjaim, Már Szilveszter óta. Tudom, hosszú idő. Nem volt kedvem munkát keresni. De majd márciusban nekilátok annak is. Rá kellett döbbennem, hogy Svájc, meg Olaszország nekem már túl sok. Végülis ez okozhatta a vesztét a római kocsmának is. Svájcról meg talán majd később mesélek.
Egyébként itt lakom a nagyállomástól 10 percre. Minden közel van, nem panaszkodhatok. Nem tudom, mint, vagy hogy lesz itteni életem, de remélem a legjobbakat. Hogy minden tökéletesen sikerüljön. Hamarosan írok új bejegyzést. Az is lehetséges, hogy még ma. Most el kell szaladnom a boltba, fel kell töltenem a kiürült hűtőt.