Fekete nap
Ma volt ez a sajnálatos esemény. Nem volt valami érdekfeszítő. Elmentem délre, ottvoltunk egy órát. Nagyon sokan voltunk. Viszont a megjelentek 99%-át nem is ismertem. Egy nő mondott valamiféle beszédet, aztán zene is volt. Majd részvétnyilvánítás követte ezen eseményeket. Jelenleg is a kocsmában vagyok, miután visszajöttem a temetőből. A vendégsereg követett. Azazhogy idejöttek megemlékezni. Ma annyi ember volt itt, és annyi sör fogyott, mint egy egész hónapban talán sosem. Most éppen üresjárat van, nem kér éppen senki semmit. Gondoltam összeszedem a gondolataimat, és firkantok ide valamit. Reggel voltam vásárolni, vettem sajtot, kolbászt, kenyeret. Mindent, mi szem-szájnak ingere. Remélem hamar végzek, és alhatok egy jót. Némi vacsora után persze. Most hirtelen ennyi, mert mindjárt csapolnom kell.
Temetés
Kiderült, hogy holnap el kell mennem egy temetésre. A 85 éves Józsi bácsiéra, aki a kocsma törzsvendége volt 50 évig. Úgyhogy előveszem a szépruhámat, és odaállok a tulaj mellé. Sajnálom szegény fickót. Nem ismertem ugyan, mert a múlt héten történt az eset, de mégis elmegyek, mert ennyit megtehetek. A mai nap eléggé lapos volt. Se idegesítő vevők, se verekedés. Nyugodt egy hely, az biztos. Remélem kibírom így is. Majd találok valami elfoglaltságot, amivel elűzöm a rossz iránti vágyat… Hogy láthassak verekedést, Nomeg vért. Azonban ezen a helyen ilyen nem igen esett meg. Mesélte a tulaj, hogy kitüntettétk a helyet valamilyen díjjal, mert nem volt egyáltalán balhé. A város legjobb kocsmája. Nem akarom lerontani az átlagot, úgyhogy viselkedem.
Holnap meg be is kell vásárolnom. Minden elfogyott a hűtőből.
Na meg azt sem tudom, hogy merre van az a temető. Talán megtalálom egy kis útbaigazítással.
Debrecen… Debrecen…
Namármost. Az úgy volt, hogy sikeresen találtam munkát. Csupa véletlenek sorozata miatt. Pénteken elmentem egy szórakozóhelyre, bepróbálkozni. Mivel úgy éreztem az nem az én világom, maradtam a jól bevált témával. Hát igen… Kocsmák. De hogy mennyi van itt Debrecenben. Egyszerűen megszámolhatalnul sok. Majdnem az összeset bejártam péntek-szombat, és már ezredszer hallottam azt a mondatot, hogy köszönjük, de nincs szükségünk segítségre, amikor az utolsó helyen… (Jó persze, mindig az utolsó hely az utolsó hely ahol próbálkozunk, mielőtt felvesznek…) Mondtam a szokásos monológomat, hogy Európaszerte úgymond ismert csapos vagyok, mondtam, hogy adok neki elérhetőségeket régi munkahelyeimhez. Őt úgylátszott azonban nem érdeklik múltbéli tevékenységeim. Azt mondta: – Kevesebb beszéd, több munka. Először is, csapolj nekem egy pofa sört. Aztán mikor gyönyörűen, szép habbal, eléraktam egy korsót, el volt ámulva. Rögtön mondta, hogy már jöhetek másnap dolgozni. Én meg hát persze beleegyeztem. Miért is ne?
Ezt szeretem. Tehát ezt csinálom. Tegnap akkora forgalom volt, mint egyébként egy egész héten (a tulaj elmondása szerint). Igaz, hogy az egész hely tele volt, de láttam én már tömeget kocsmában. Ahhoz képest ez nem volt semmi.
Tudom, hogy káoszba csöppentem, igen. Viszont már nem akartam járni az országokat. Úgy gondolom végleg ittmaradok. Nem fogok többé az országból sehova se menni. Egyszerűen elegem lett belőle. Mindent meg lehet unni egyszer. Ezt is. Lám-lám. Hiába volt nagyon csodálatosnak kinéző, azért az igazi pihenés hiányzott belőle. És, hogy magyarul beszélhetek a vevőkkel, az már nekem teljes kikapcsolódást jelent.
Így most úgy vélem, lezártam egy korszakot. És egy újabb kezdődik. Változások lehetnek még kilátásban, de örömmel nézek elébük.
Így hirtelen most ennyi. Majd még írok.
/NMP, köszönöm, hogy ily hosszú idő után is megmaradtál olvasómnak 
/
Egy új élet kezdete
Nagyon régen írtam bejegyzést. Az ok igen egyszerű. Nem volt rá időm. Svájcban nagy meló volt, azonban mostanra az is abbamaradt. Úgy határoztam, hogy hazatérek. Bizony. Véget vetek az utazgatásnak, és megállapodok egy helyen. Örökre. Ez a választás így Debrecenre esett. Kedves kis hely. Mike és Bob nem tartott velem. Az igazság az, hogy otthagytam őket. Elköszöntem, és eljöttem. Nem mondtam,hogy jöjjenek. Nem is fognak. Jól érzik ők ott magukat. Most ugyan nem tudom mit csinálnak, de nem is érdekel többé. Ez a város sokkal csendesebb, és nyugodtabb, mint az előzőek. Nincs az a nagy hajtás. Mindenki – úgymond – ráér. Szeretek itt lenni. Ki tudom pihenni magam legalább. Elegem lett a régi életemből. Jelenleg munkanélküliként tengetem napjaim, Már Szilveszter óta. Tudom, hosszú idő. Nem volt kedvem munkát keresni. De majd márciusban nekilátok annak is. Rá kellett döbbennem, hogy Svájc, meg Olaszország nekem már túl sok. Végülis ez okozhatta a vesztét a római kocsmának is. Svájcról meg talán majd később mesélek.
Egyébként itt lakom a nagyállomástól 10 percre. Minden közel van, nem panaszkodhatok. Nem tudom, mint, vagy hogy lesz itteni életem, de remélem a legjobbakat. Hogy minden tökéletesen sikerüljön. Hamarosan írok új bejegyzést. Az is lehetséges, hogy még ma. Most el kell szaladnom a boltba, fel kell töltenem a kiürült hűtőt.
