Érdekes eset
Egy nyugis vasárnapi nap érkezett el szerencsére. Van időm beszámolni bizonyos dolgokról. Vagyis, mi történt azóta, hogy utoljára írtam.
Tegnap reggel furcsa dolog fogadott. Reggel éppen vásárolni indultam, amikor kiértem az ajtón, és meghallottam megannyi ember hangját. Voltak köztük, akik rendőr egyenruhában voltak, bizonyára rendőrök. Nem szeretem a felhajtást. Vajon mi lehet ez itt… Ebben a pillanatban odajött hozzám egy a sok közül, és megkérdezte, hogy hallottam e valami furcsát az éjjel. Kutakodtam az emlékeim között, de semmi sem emlékeztem. Egyedül egy ostoba álom, de az nem annyira érdekfeszítő egy rendőrnek.
Mondtam, hogy semmit, és rákérdeztem, hogy mi történt. Erre egy kissé furcsa mondatot közölt velem.
- A szomszédja öngyilkosságot követett el. Leugrott az ablakból, rá a kerítése kiálló tüskéire, amik egyike átfúródott a szívén, és szinte azonnal meghalt. A társasház tulajdonosa már azonosította. Sajnálom.
Ezután még feltett néhány számára fontos kérdést, és eltűnt.
Visszaemlékezve az éjszakára, jobban meggondolva hallottam egy ordítást. Biztosan a szomszédé volt.
Viszont az álom. Azt álmodtam, hogy az utcáról nézem a szomszédék házát, majd besétálok az ajtón, kirángatom az ágyból, és lelököm mérnöki pontossággal, hogy a szívén menjen át az egyik tüske. Furcsa álom, az ajtó reggel zárva volt, és Mike azt mondta, hogy egész éjjel meg sem mozdultam a szobámban.
Nem tudom mi lehetett ez az álom, az biztos, hogy nem én voltam. Bár végre csend lesz. Ennek örülök. Mindegy az, hogy gyilkosság, vagy öngyilkosság. A macskája – Mike örömére, az én szomorúságomra – beköltözött hozzánk.
Most, ha szerető szomszédja, és igaz barátja lennék, sajnálnám, de mivel elég bosszúságot okozott, nem tud meghatni a halála. Csak azt az álmot magyarázná meg valaki. Azt nem lrtem mi összefüggés van a kettő között. Remélem semmi sem. Lehet, hogy csak utólag találtam ki, miután hallottam mi történt. Meglehet. Most viszont itt ülök a kocsmában, és számolom a hátralevő órákat. Még elég sok. Ám, am nincs olyan borzalmas nap, mint szokott lenni egy ilyen vasárnap. Talán az idő miatt van, talán mindenki most megy valahova. Nem ide.
Többször is előfordult már, hogy álmomban furcsaságokat láttam, tettem. Eddig ennek semmi kapcsolata nem volt a való élettel. Remélem azért, hogy ez is csak egy véletlen egybeesés.
Jelenleg a kocsmában tartózkodók száma – rajtam kívűl – öt. Négy törzsvendég, és egy újonc, vagy nem tudom. Egy pohár sört kért, és leült a sarokba. Nagyon hülye viseletben van, legszívesebben fel tudnám akasztani az ilyet. Rontja a forgalmat. Lehet, hogy őmiatta nincsenek olyan sokan. Benéznek, meglátják, elmennek. Lehet mindjárt kidobom. Az ok? Bármi. Én vagyok a tulajdonos.
Holnap beköltözik egy darabig Bob a lakásba, egészen megkedveltem a srácot. Jó fej. Csak van valami maszk, amit csak haverok körében vesz le. Mi Mike-al úgy néz ki kiérdemeltük a maszk levételét. Megkedvelt minket is. Újabb öröm Mike-nak, hogy szereti a macskákat. Mellesleg van egy jól fizető állása, de nem igazán érdekli a pénz. Nemsokára otthagyja a munkát is, ezt osztotta meg velünk tegnap. Azóta, hogy először bejött, azóta minden nap bejár. Rendel négy korsó sört, és azzal elvan (persze nem egyszerre, mert akkor megmelegedne a sör…) a pultnál egy jó darabig.
Viszont most látom, hogy egy nyolc fős társaság készül betérni, és ha nem látják meg a srácot a sarokban, akkor még be is jöhetnek. Mentem vendégetlátni. Majd írok megint amikor csak tudok.
Borzalmas hetek
Egy kissé eltűntem az utóbbi időben. Hát ennek több oka is volt. Először is a gép teljesen elromlott, és nem tudtam írni. A második meg, hogy borzalmasan húzós íramban vettünk részt az elmúlt hetekben. Én egyébkéntsem az a fajta ember vagyok, aki bemegy egy ilyen internetkávézóba, és leül egy tökéletes helyre, és a többiek azt nézik, hogy ő mit gépel. Ki tudnám azokat végezni egyszerűen. Most van szerintem tíz percnyi időm, abban most beszámolok a történtekről, aztán következőnek nem tudom, hogy mikor tudok újra írni.
Szóval Mike már kezd egy kicsit rendezettebb lenni, ugyan pár furcsa gondolata még van. Elment dolgozni egy étterembe… Nem tudtam megérteni ezt a döntését, mikor a kocsma telivan kuncsaftokkal, akiket ki kell szolgálni, és én ehhez egyedül kevés vagyok.
Mostanában van egy visszajáró vendég, aki eléggé furcsa. Amikor hét közepe van, akkor öltöny nyakkendő, mikor viszont a hét végén tér be, akkor állandóan egy kaszákkal telerakott pólóban jön. Furcsa egy alak, keveset beszél, de ha kinyitja a száját, akkor ott baj van. A múltkor is cukkolták, és kissé bepöccent. Ezért a fickót, aki zargatta megfogta, kivitte, eltűntek valamerre, és mikor visszajött az inge csupa vér volt. Nem akartam megkérdezni tőle, hogy mi történt, jobb a békesség.
A lakásban betámadtak a macskák, valahonnan odaszabadultak. Most éppen 6 darab dög lakik nálunk, bát én egyszerűen kitessékelném, vagy felnyársalnám őket. Viszont Mike nagyon szereti őket. Etetgeti, gondozza és játszik velük. Ő is eléggé furcsa személyiség.A szomszéd mostanában hálistennek nem mutatkozik az udvarán. Szerencsére, mert most olyan meleg van, hogy csak egy rövidnadrágot hord. A löttyedt hasa, borzalmas látvány… Azt is meg kéne már ölni, vagy nem tudom. Meg kéne leckéztetni. Vagy illemet és fogyókúrát tartson. Bár az utóbbi kettő egyszerűen lehetetlen számára.A másikoldali szomszéd meg vett egy kutyát. Olyan hangosan ugat, hogy nem lehet tőle aludni. Azt is ki kéne végezni. Meg azt a szomszédot is. Akkor csendes lenne a környék. Nem tudom, hogy hogyan kéne belekezdeni, de valahogy meg kéne ezeket tenni. Majd szerzek valamilyen szerszámot, és körútra indulok…
Hátha kisül belőle valami jókis vadászat-féleség.
Az öltönyös pacák – nevezzük ezentúl Bobnak (igen, ez sem egy vérbeli olasz név… látszik is rajta, hogy nem idevaló…) – lakást keres, úgy látszik mindenki itt állapodik meg. Úgy gondolom, talán egy két napra rendelkezésére állítom a vendégszobát. De majd meglátjuk. Nem biztos, hogy én szeretnék egy ilyen lakótársat akár egy éjszakára is.
Most egyelőre ennyi, majd ha tudok, írok. Meg most úgyis bejött három férfi. Levágom őket is, és berakom a feüket a hűtőbe…
