Megint egyedül
Tegnap Mike nem tért be a kocsmába, és ma reggel is csak egy olyan üzenetet találtam, hogy “Majd jövök”. Nem tudom, mit csinál ezekben a napokban, ám nem is érdekel annyira.Majd visszajön, ha akar, és elmondja, ha akarja. Nem akarom faggatni.
Ma volt egy érdekes álmom. Az emberek levedlették a testük külsejét, és csak a csontvázuk maradt meg. Úgy járták az utcákat. Furcsa dolog ugyan, de nekem tetszett.
Ma reggel szép napra virradtunk. Ugyan a szomszéd macskája megint betámadott. Szét is karmolta a kezem. Nem tudom, mit akarnak ezzel. Rátelepszik az ágyamra, és még csodálkozik, ha lezavarom onnan. Majd még számolunk.
A szomszéd reggel a füvet nyírta… Nagyon furcsa volt. Ezelőtt még sosem tette. Vajon mi történhetett? De talán nem is érdekel, csak nyírja. A macskája néhányszor megpróbált feldarabolódni, de aztán szerencsére idejében elugrott. A fűnyíró nagyon nem akart megállni.
Ma reggel elmentem vásárolni, mert elfogyott a mosópor. Az érdekesség az, hogy alig mostam.
Lefele menet, a bejáratnál találtam egy döglött, szétcincált egeret. Bizonyára a macska volt az. Még folyt a vére. Brutálisan ki lett végezve, még halála előtt, úgy látszik meg is kínozva. Bár engem ez nem tud nagyon érdekelni. Az hal meg aki nem elég erős, és figyelmes. Nemigen akarok beleszólni az életükbe.
Na, hát a kocsma ma érdekes állapotban fogadott. Egy üzenet állt a pulton, miszerint “Kitakarítottam, és felmostam. Üdv Mike”. Csak az az érdekes, hogy neki nincs kulcsa. Hogy lehetett rá képes, hogy bejöjjön ide, és ezeket a dolgokat elvégezze? Viszont tényleg ragyogott a helyszín. Végülis, nem akartam magyarázatot találni az esemény sötét részleteire. Elkapta a takarító ösztöne, vagy mi. De ezzel csak jól járunk. Ma nagyon kevesen találták meg a helyet a törzsvendégek közül. Tegnap igen jól kiütötte magát mindenki. Ha jól gondolom, majd délután-estefelé betérnek a megszokott helyre. Lassan a elfogy a készlet, és majd annak is utána kell nézni, hogy hogyan kell rendelni. Sajnos ez a feladat is egyedül rám hárul, ha Mikenem sziveskedik bejönni. Igaz, nem kap fizetést, de akkor is. Szállást biztosítok neki, és ő ezért már két napja nem dolgozik. Na majd megbeszéljük ezt a dolgot, hogyha találkozunk végre valahára. Őt ugyan a kasza nem ijeszti meg, de majd kitalálok valami frappánsat. Azon viszont akkor elég sokat kell gondolkozni. Nagyon eszes a gyerek ahhoz, hogy ne lehessen olyan könnyen csapdába húzni. Remélem azért valahogy sikerül. Majd egyenként levágom az ujjperceit. Vagy csak felteszem neki azt a kérdést, hogy “Mike, percenként egy ujj, vagy ujjanként egy perc?”.
Ma nem szeretnék szakadó esőben hazamenni, úgyhogy ajánlom a fentieknek, hogy meg ne próbáljanak összeütközni, és villámlani, meg esni… Mert nagy baj lesz a végén…
