Érdekes este
Ma, az első nap, már történtek bizonyos furcsa események, amiket el kell mesélnem. Azért tudok most írni, mert… Najó kezdjük az elején. Már koraeste volt, amikor már nagyon nagy tömeg tartózkodott benn. Belépett egy férfi. Valamiért nagyon ismerős volt. Eléggé visszataszító volt a többiek számára, ugyanis az inge tiszta vér volt. Odalép a pulthoz, nem igazán zavarja a megjelenése. (Gyorsfordítok, nem biztos, hogy minden jó.)
- Helló, egy sört kérek.
- Véres az inge – mondom neki.
- Jó, mi? – Kérdezi viccesen, haláli vigyorral.
Elmosolyodtam. Valami van benne. Valami, ami emlékeztet valamire. De mi? Egyébként szerintem most látom először. Kiszolgálom. A pultnál ül le. Nézem egy darabig, majd felnéz.
- Ezek itt javarészt törzsvendégek?
- Úgy hiszem. Ez az első napom itt, tegnap vettem meg.
- Jó hely. Ma jöttem a városba, eddig keresgéltem helyeket. Nincs hol laknom. Nem tudna valamit ajánlani?
- Ha beállsz dolgozni holnaptól, ellakhatsz nálam akár.
- Jól hangzik. Egyébként nem ismerjük egymást valahonnan?
Felettébb különös, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen kérdéssel találom magam szemben. Vajon ki ez az ember? Miért veszem én fel? Vajon mi lehet belőle? De valamiért megnyugtat a jelenléte. Nem tudom mi van velem. Ekkor bevillan egy kép. Nem tudom mi ez. Valamiféle robbanás. Azután eltűnt. Ez valamit jelenthet. Elküldtem a mosdóba egy törölközővel, mossa le a dolgot magáról. Annyira lerészegedtek a törzsvendégek, hogy szinte már mindegyik padlót fogott. Azért tudok most írni. Visszajött a mosdóból, és visszaült a helyére. Kortyolt egyet a sörből, majd felém fordulva a következőt kérdezte:
- Mi az oka annak, hogy találkoztunk itt? Olyan deja vu érzésem van.
- Maga részeg? – kérdeztem, bár bennem is megfordult ez a kérdés.
- Nem szoktam én inni, ez az első. Szóval?
- Ismerjük egymást, de nem tudom honnan. Úgy rémlik, mintha sosem találkoztunk volna, de mégis közel állunk egymáshoz.
- Nekemis hasonló a helyzet.
Elkezdtünk beszélgetni. Eléggé hosszan elcsevegtünk. Kiderült, hogy 10 évvel ezelőtti emléke nincs. Nem tudja honnan jött, és miért. Azt sem tudja, mikor miért ment oda ahova, és miért tett olyan dolgokat, amiket egyébként nem tenne. Rákérdeztem, hogy milyen dolgok, de ő nem osztotta meg velem. Mikor a véres ing felől érdeklődtem, azt mondta, éppen egy baleset nagyonközeli szemtanúja volt. Egy autós elgázolt egy fiatal lányt. A vér egyenesen rá zúdult. Ekkor látta meg a kocsmát, és fogta el az a furcsa érzés, hogy be kell mennie oda. Nem tudja, hogy hol aludt az elmúlt héten, és hogy miért lett ebben a városban hirtelen. Értetlenül néztem rá, biztos valamiféle emlékezetkiesés, gondoltam. Na mindegy, majd éjjel bemutatom neki a házat, és lehet, hogy egyéb érdekes dolgok is kiderülnek. Bár ezek után, én már nem tudom mire számítsak.
Első nap
Ma reggel felkeltem, és belegondoltam mi vár rám. Mennyi munka. Na majd lesz mit csodálnia a vendégeknek. Kinyitottam a helyet. Amint ez megtörtént beözönlött a tömeg. Nem számítottam ennyi emberre. Hirtelen azt sem tudtam, mit tegyek. Aztán csak munkához láttam. Kiszolgáltam a vásárlókat. Úgy döntöttem reffel, hogy behozom a gépet, hátha tudok majd írni. Most jutottam el odaáig, hogy egyáltalán lepihenjek. Nagyon nagy a forgalom. Borzalmas emberek. A magukat törzsvendégeknek mondó alakok egész normálisak. Viszont a “csak betérek egy sörre” gondolattal rendelkezők kifejezetten visszataszítóak. Le kéne őket fejezni. Vissza a középkorba. Megtanulhatnák, hogy ha azt mondom, “egy pillanat”, akkor az azt jelenti, “mindjárt jövök”. Nem pedig azt, hogy “nem hallottam, mit mondott, kérem ismételje meg”. Lehet, kiteszek egy olyan táblát, “Csak törzsvendégeknek”. Akkor majd van jogom kidobni őket.
Viszont ez az időszak csak átmeneti, hiszen mindjárt jön az esti-éjszakai pörgés. Akkor persze boldog, boldogtalan betér. Szerencsére kár még nem keletkezett, bár nem szeretnék előre inni a medve bőrére. Az első este mutatja meg az igazi életet idebenn. Majd meglátjuk, mivel is van dolgunk. Hogy egyáltalán mire vállalkoztam. Lehet be kell majd szerezni egy-két alkalmazottat. Ők majd huzzák az igát. Én meg majd ülök a székemben, és nézem, hogy megy a meló.
Majd mikor hazaérek, össze akarok rakni egy hihetetlenül bonyolult polcot az ágyam főlé. A túl sok könyvnek már nincs elég helye. Bár nem tudom mennyire leszek ez után fáradt, vagy hulla. Lehetséges, hogy annyira elegem lesz az egészből, hogy hazafelé az összes embert felnyársalom.
Erről jut eszembe, hogy valami jó éles kardot be fogok szerezni. Ki tudja, mikor jöhet jól. A kasza sajnos már nagyon ódivatú. Meg kevésbé is lehet vele kaszabolni, meg suhintani, mint inkább lesúlytani. Esetleg odavágni, de még így is fennáll annak a veszélye, hogy egyáltalán nem sebződött meg az áldozat. De csak éppen annyi kell, hogy follyon a vére. Hogy elvérezzen még mielőtt segítséget kapna. Így az igazi. Egyébként unalmas. Az egész hét megint unalmas, ha nem történik gyilkosság. Kiegyezhetünk egy brutális balesetben.
Az éttermi főnökömről azóta nem hallottam, de addig ne is halljak, míg valami baja nem történik. Viszont akkor ő legyen minden újság címlapján. Várom már azt a napot…
