Boldog tulaj
Elmentem a találkozóra. Találkoztam a nővel, akié a hang volt a telefonban. Egész okosnak, és kedvesnek tűnt ott, és itt is eléggé meggyőző volt. Elmondta, hogy az apja haldoklik, és az övé a kocsma. Ha nem tudja eladni, akkor nem szerzi meg a pénzt a műtétre. Én teljesen megértettem. Talán volt bennem egy kevés sajnálat is. Elmondtam neki, mi történt ma velem, mik a szándékaim. Örült, hogy ilyen céltudatos embert talált. Hát, ha tudná, hogy mennyire nincs igaza. Én adtam mindenhez a véleményemet, és nagyon el volt ragadtatva tőle. Elintéztük a papírokat, átadtam a pénzt, majd birtokba vettem a helyet. Bezártam, és néztem egy darabig kívülről a helyet. Gyönyörű volt. Szép feliratok. Nagyon tetszett. Azután elindultam haza. Boldogan, mosolyogva. Elmondhattam magamról, hogy ma is végeztem egy jelentős dolgot. Holnap majd nyitok. Az első nyitásom. Sosem volt még kocsmám. Ez egy új világ kapuja. Besétálok egy másik életbe. Aztán, mialatt ezeket átgondoltam elérkeztem haza. Kifáradtan. Felmentem a házba, szerencsére a kulcsom, és az összes cuccomat elhoztam az étteremből, szóval volt nálam kulcs. Besétáltam az ajtón. Bekaptam valamiféle ételt, majd leültem ide. Teljesen másképp nézem most a világot. Máshogy kéne élnem? Azért ezt nem hinném. Az életfelfogásom nem fog változni, csak néhány apróbb szemlélet. Vendégekkel eddig is volt kapcsolatom, de ez most más viszony lesz. Nem szólhattam be nekik. Nem üthettem le őket. Korszakváltás. Majd meg kell tapasztalni. Úgy tervezem, hogy holnap kinyitok, de nyitás előtt egy órával odamegyek. Rendezkedek. Megnézem mi szorul változtatásra. Bár, ahogy ma láttam semmi különös. Talán egy-két apróság. Most már nemsokára alszom. A régi főnökömnek pedig azt kívánom, hogy bár csak történne vele valami sorsváltó. Hogy megrokkanna, vagy valami hasonló. Egyébként nincs vele semmi bajom. Azon gondolkoztam, hogy a karóba húzás pont neki való lenne. Aztán letettem róla, mert túl nehéz művelet… Majd valami más. De így mára ennyi elég lesz. Ennyi öröm és bánat. Bőven.
Megint hétfő
Ma újból hétfőre virradtunk, én ennek én nem nagyon örültem. Az első dolog, hogy kifejezetten útálom a hétfőket, a második pedig az, hogy ez a bizonyos mai hétfő olyan remek dolgokkal volt megtűzdelve, hogy mindenkit felkentem volna a falra, ha nem nyugodok le… A főnököm ma volt olyan kedves, és mivel úgy érezte, csak terhemre van az állás, ezért megszabadított tőle. Mondjuk nem az én hibámból. Annyi volt, hogy csótány volt az egyik vendég levesében. Hogy hogy nem, én vittem ki pont ezt a levest. Miután a vendég észrevette, én is megláttam, és ekkor ő panaszt tett. A főnök ezt meghallotta, és nagymenőzésből kirúgott. Mindenki meg volt ezzel elégedve. Talán még én is. Bár esetleg a főnök nem kedvelte a gyomrost, amit utána az öltözőben kapott tőlem távozásomkor. Már nagyon elegem volt belőle. Játszotta a kiskirályt. Nem szeretem az ilyen embereket. Viszont most már ideje lesz új munkát keresnem, vagy sajnos hozzá kéne nyúlnom a megtakarított pénzemhez. Azt meg nem igazán szeretném. Lássuk csak, minek is lennék jó. Olvasgattam az újságot álláshirdetések keresése céljából.
1. éttermi munkás – hát, ezt mégegyszer köszönöm, nem
2. pizzafutár – ezt sem igazán kedvelném, állandóan csak a rohanás
3. telemarketinges – hát, tuti, hogy minden hívott személyt kiakasztanék
4. szaktanácsadó – ha az én tanácsaimra hallgatnak, gyorsan csődbe mennek
5. pszichológus – ha hozzám fordulnának, első dolguk lenne kiugrani a tizedikről
Ám ekkor megpillantottam, amire még életemben nem gondoltam volna. Sörözőbe csapost/tulajt keresnek. Mihamarabb, épp a csődöt kerülgetik. Gondoltam, na ha másért nem, ezért érdemes a pénzemért nyúlni. Megvenni egy szép kis kocsmát. Ez volt mindig is a legféltettebb álmom. Ha belegondolok, még sosem voltam ilyen közel hozzá.
Felhívtam a számot, egy kedves női hang szólt bele. Elmondtam neki a vágyálmom, erre ő azt mondta, hogy a hely még nincs eladva, és az enyém lehet. Este menjek be, és megbeszéljük a részleteket. Úgyhogy nemsokára felkerekedek, és megveszek egy kocsmát. Nem sok mindenki mondhatja el ezt magáról. ” Ma este bemegyek a városba, és egy kocsmát veszek.” “De menő vagy öregem, ezt nem sokan mondhatják el magukról.” Szóval nem, Hehe. A mai este mindent megváltoztat az életemben. Legalábbis egy darabig.
