Vasárnap
Eljövend vala a vasárnap. Az úr megpihen vala, és mondá ez jó. Hülyeség. A sok munka után, majd Ádámék takarítottak fel? Ő maga végezte el a nagy meló után a piszkos munkát is. Elérkezett a vasárnap, és a nehéz hét után, sajnos ki kellett takarítanom a lakást. Annyit melóztam vele, hogy teljesen belefáradtam, és délután nem is mozdultam ki sehova. Szerintem, azért ez valamilyen sugallat lehetett, mert elkezdett szakadni az eső, és elmosott mindent. Csak néztem ki az ablakon, hogy az emberek miként menekülnek az eső elől, milyen védekezési formákat öltenek, hogy ne legyenek vizesek. Nagyon szánalmas. Azután bekapcsoltam egy híreket közvetítő adást, és éppen megnéztem az időjárás jelentést. “Túlnyomóan napos, derült idő várható…” – mondja a férfi, és én ekkor felnevetek. “Túlnyomóan, mi? Szakad az eső, te idióta.” Aztán kikapcsoltam azt a dobozt. Csak árt. Felhúzom magam, és még a végén valaki megsérül. Mellesleg az is biztos, hogy én lennék az utolsó, aki valamilyen károsodást szenvedne. Aztán főztem magamnak valamiféle tésztát, és bekajáltam. Eléggé jó lett, bár mióta nem találom a sót, azóta minden sótlan. Majd egyszer talán meglelem valahol. Lehet, hogy az a hülye macska megette. Állandóan mindenféle érdekes dolgokat húz belőle elő a szomszéd. a múltkor egy mobilt. Arra lett figyelmes, hogy csörög a macska. Hagyja mindenfelé elkószálni, és ezért lesznek a bajok. Ha végre rájönne, hogy nem kell kiengedni, akkor szerintem még Nobel-díjat is kapna. Bár azt azért kétlem. Még a számítógéphez sem ért. Mindig jön az unokája, és babrál vele. De az öreg akkor sem figyel rá. Nem értem meg sosem. Én szeretném tudni azt, amit nem tudok, és addig nem hagyna nyugodni, amíg meg nem tudom. Ő meg… úgy kell arréb rúgni, hogy csináljon valamit a kertjében. A gaztól már nem is látszik a házuk. Elegem van ezekből a népekből. Hogy miért pont ide költöztem, az egy valódi rejtély. Hogy lehettem ennyire figyelmetlen a részletekkel kapcsolatban? Na ebbe most ne menjünk bele… Kezdek ideges lenni…
