Vásárlás és pihenés
Ma viszonylag későn keltem fel. Tudtam, hogy nem kell sok dolgot tennem, szóval megengedhettem magamnak. Mikor végre felkeltem, megittam egy jó erős kávét, olyat, hogy a csésze alig maradt egyben. Magamhozvettem a gondosan megszerkesztett bevásárlólistámat, és miután felöltöztem elmentem a boltba. Mikor odaértem vettem észre, hogy hát… szatyrot nem hoztam. Remek gondoltam magamban, tudom is hogy hol van, az előszobában a kisszekrényen. Mindig otthagyom ugyanis. Jó, nem esek kétségbe, akkor majd veszek még egy szatyrot. Ha összeszámolnám, hogy mennyi pénzt dobtam ki csak zacskókra, szerintem kiderülne, hogy titokban milliomos vagyok. Bemegyek, megveszem a cuccaim. Tej, kenyér, felvágott, teacucc. Nemsok, de hát ez van. Nem szoktam sokat enni. Nem vagyok az a nagy zabálós típus. Mindegy. Szóval beállok a sorba a pénztárnál, vagyis csak állnék. Ugyanis előttem egy pacák kiveri a balhét, hogy a 10g-os vajakon miért nincsen vonalkód. Talán mert olyan kicsi, hogy még az is nehezen fér rá, hogy VAJ. Aztán hiába volt a felháborodása, mert megkapta a vajakat ingyen. Az anyját. Le tudnám vágni az ilyen embereket egy kaszával… Szétszabdalni darabokra. Apró darabokra. Cifit-cafatokra. Amikor pedig már csak kockacukor méretű darabok vannak, akkor rádobom a tűzre, hogy meleget adjon. Szóval átjutottam a pénztáron, szerencsére, és utam hazafelé vezetett, aholis láttam egy balesetet. Két autó féleség/maradvány volt látható, az úton vértócsák mindenütt. Az elszenvedők egyike sem – legalábbis úgy látszik – élte túl ezt az esetet. Az ütközés egy galamb okozhatta, mondta az egyik szemtanú. Érdekes… Mi azokkal sosem foglalkoztunk, és még semmi bajunk nem lett tőle. Egyetlen galamb sem sérült meg. Mondjuk itt sem. Úgylátszik 1000 esetből 999-szer túlélik. Vagy valami hasonló szám. Aztán mikor végre hazaértem lefeküdtem a televízió elé, és elaludtam valami akciófilmen. Nemrég ébredtem a hülye madarak csicsergésére. Mindegyikhez hozzávágnék 200 papucsot.
