Mozi és buli
A tegnapi napot már nem sikerült elkapnom, tegnapra nincs bejegyzés. Ekkorra értem haza, ez van. Kellett nekem lófrálnom a városban. Munkám végeztével meglátogattam egy rég nem látott barátomat. Pontosabban ő látogatott el ide, és én csak a hotelbe mentem el, de ez már lényegtelen. Úgy határoztuk el, hogy beülünk egy moziba, megnézünk valami szennyet. Utána úgy jött ki (a film borzalmas volt, inkább említést sem teszek róla), hogy beültünk egy csendes kis helyre, megittunk jó pár sört, és közben elbeszélgettük az estét. Mire mindnyájan észbekaptunk, hogy mennyi is az idő, már elmúlt éjfél. Úgy gondoltuk, mostmár azért kéne mindenkinek a maga házába/hoteljébe menni aludni. Megbeszéltük, hogy még a héten összefutunk valamikor. Remélem, nem csak megbeszélés marad ez a dolog. Mikor hazaértem, akkor tudatosult bennem egy csomó dolog. Először is az, hogy az alsószomszédom megint összesarazta a lábtörlőket, és behordta a koszt. Ezért egyszer komolyan fellógatom az erkélykorlátra, és a lába alatt… hát az alatt nem lesz semmi. Had vergődjön, aztán had érjen vége az élete. Amiért ilyen galád dolgokat művelt. A másik az, hogy a kulcsom bennhagytam a munkahelyen, szóval a pót kulcsot kellett igénybevenni, amit az ajtóm melletti kaktusz földjébe rejtettem. Ott mindenkinek fáj… Mostmár lassan nyugovóra térek, és majd holnap megyek vásárolni, mert egy csomó dolog hiányzik már a hűtőszekrényből. Szerencsére senki sem lopkodja… csak én ürítem. Amint megtudnék valami ilyesfélét, annak rosszabbnál rosszabb halálbüntetéseket szánnék. Talán még esetleg végre is hajtanám. Viszont sajnos a direkt-halálokozásért még mindig fenyítések és börtön jár. Majd kieszelek valamit.
