Forgalom
Tegnap, és ma eléggé nagy forgalmunk volt. Nem szeretem ezeket az embereket. Udvariatlanok, bunkók, és még műveletlenek is. Nem tud olaszul, de azért ő megpróbálja kiejteni az ételneveket borzalmas körítésekkel. Nem bírtam. De a halálom az egy kínai vendég volt. Azt mondta, hogy ő perfekt olasz, mondott is egy mondatot. Nem tudtam megérteni, olyan érdekesen mondta. Odahívtam a pincérbarátom – ő olasz -, nem ismerte fel amit a férfi mondott. Ilyen szavak nem is léteznek, mondta. Aztán mondtam neki, váltson angolra, így már sikerült elbeszélgetnünk. Hála istennek. Azt hittem, már meg kell fejeltetnem vele az asztalát. Annyi ember volt benn, amennyit mondtam, hogy nem szeretnék. Alig lehetett mozdulni. A vendégek befoglalták az éttermet. Úgy gondolták, ha bejönnek, és amint felszabadul egy asztal, rávetik magukat, az felér azzal, hogy az ővék lesz az. Nem gondoltam, hogy ide fajulhatnak a dolgok, de megtörtént. Aztán vége lett minkét nap munkájának, és a tegnap este majdnem úgy telt, ahogy a mai fog. Bedőlök az ágyba a hullafáradtságtól, és alszom, ameddig csak tudok, és persze ameddig csak lehetséges. Holnap már nyugisabb napunk lesz. Csütörtök sosem volt zsúfolt nap. Szerencsénkre. Holnap majd kószálgatok a városban… Le szeretnék fényképezni néhány helyet, ami megtetszett a múltkor.
