Este
Egy szép csendes este, melyet otthon töltök. Úgymond otthon, hiszen ez csak albérlet. Azt kell mondanom erre a napra, hogy nagyon hosszú és nehéz volt. Végre valahára vége lett. Remélem a holnapi nap nem lesz ennyire gyötrő. Itt nincs nagy hangzavar, mert nem olyan nagy látványosság ez a falu, ahol találtam helyet lakni. Viszont elég közel van Rómához. Így két legyet ütöttem egy csapásra. Megköszönném, ha ma nem lenne alattam bulizgatás. Nem örülök neki, amikor nekikezdenek. Az egész társulatot el tudnám olyankor tenni láb alól. Aztán valahol elásni őket a kert hátsó végében. Persze apróbb darabokban. Néhányat a kutyának meghagyva, persze. A honvágy ilyenkor már rég nem fog el. Az első alkalmakkor volt még rá példa, de aztán beletanultam a dologba. Már nem is gondolok annyiszor a régi otthonomra.
Róma
Szép hely ugyan, de azért a sok hülye turista gondoskodik arról, hogy ne legyen meg ez az érzése az embernek. Mindenhol ott nyüzsögnek. Kedvem volna az összeset belefolytani a Trevi-kútba. Szerencsére ma nincs olyan jó idő, tehát az emberek is kevesebben vannak. Az olaszok persze mindenkivel nagyon kedvesek. Remélem jól fog telni az este, és nyugis lesz az éjszaka. Ha a szomszédok nem kezdenek el megint hajnali háromkor bulit rendezni, akkor nem lesz baj. Egyébként nincs velük semmi probléma, jól kijövünk egymással. Néha azért néhány mondatot még nem értek meg, de hát ezt meg lehet érteni, hiszen csak két hete vagyok itt. Lehetne jobb idő és kevesebb turista, de gondolom ezzel lehetetlent kérek.
Csúf világ
Ma, mikor felkeltem, vagyis amikor felébresztettek elhatároztam, hogy belefogok egy naplóba. A szüleim szerint furcsa vagyok. Bár nem tudom miért gondolják ezt, hiszen semmi ilyesmi nincs bennem. Mondjuk 10 éve nem voltam otthon. Járom a világot. Figyelem az embereket. A jellemüket, a viselkedésüket. Miért is akarnék beszámolni az életemről? Talán el akarok vele számolni a többieknek, hogy mi lett belőlem. Miért lett belőlem az, ami. Na de most megyek be Rómába, majd onnan írok.
